Szegénység
Ez a modul a sokarcú szegénységet veszi górcső alá a fejlődő és a fejlett ipari országokban egyaránt
Hogyan mérhető a szegénység?
A meghatározására tett számtalan kísérlet mellett a szegénységet számszerűsíteni is sokféleképpen próbálták már. Míg jó pár évvel ezelőtt elsősorban gazdasági tényezőknek tulajdonították, az újabb módszerek további szempontokat is figyelembe vesznek a mérési módszerekben. Az alábbiakban a szegénység mérésére alkalmazott módszerekkel ismerkedhetsz meg.
Szegénységi ráta (HCI, Head Count Index)
Ez a Világbank által gyakran használt szegénységi index azt mutatja, hogy egy ország lakosságának hány százaléka él az adott szegénységi küszöbnél alacsonyabb jövedelemből. Itt a szegénységet a jövedelem alapján mérik. Azok az emberek, akiknek az egy főre jutó jövedelme nem elég az alapvető létszükségletek fedezéséhez, „szegénynek” számítanak.
Humán szegénységi mutató (HPI, Human Poverty Index)
Az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) által használt „humán szegénységi mutató” a számítás során a szegénység nem pénzügyi tényezőit is figyelembe veszi, három másodlagos mutató formájában.
- A születéskori valószínűsége annak, hogy az illető nem éri meg a 40 évet.
- Az írni-olvasni nem tudók százalékos aránya.
- A lakosságon belül azoknak a százalékos aránya, akik nem jutnak biztonságos ivóvízhez és egészségügyi ellátáshoz, valamint a normálisnál kisebb súlyú öt éven aluli gyermekek százalékos aránya.
A HPI értéke 0 és 100 között lehet, ahol a 0 a minimális, a 100 a maximális szegénység.
Emberi fejlettségi mutató (HDI, Human Development Index)
Az „emberi fejlettségi mutató”, melyet szintén az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) dolgozott ki, hasonlít a HPI-re. Elsősorban az egyes országok fejlettségi szintjének meghatározásához használják. A HDI három mutatóból áll.
- Születéskor várható élettartam
- Iskolázottsági szint, ami az oktatásban töltött várható és átlagos időszak, években kifejezve.
- Életszínvonal, amelyet a valós vásárlóerőben mért egy főre jutó jövedelem jelöl (bruttó nemzeti jövedelem).
A HDI értéke minden ország esetében 0 és 1 között mozog. Az alacsony HDI-jű országokat „szegénynek”, míg a magas HDI-jűket „gazdagnak” szokták nevezni.
Többdimenziós szegénységi mutató (MPI, Multidimensional Poverty Index)
A „többdimenziós szegénységi indexet” 2010 óta használja az ENSZ Fejlesztési Programja a HDI (Human Development Index) mellett. Az emberi fejlettség három dimenziója: az iskolázottság, az egészség színvonala és az életszínvonal tartozik bele, 10 kritérium alapján (iskolai beiratkozás, iskolában töltött évek száma, gyermekhalandóság, táplálkozás, villanyáram-ellátottság, ivóvíz-ellátottság, van-e vécé, milyen a padló [pl. homok, döngölt föld vagy trágya], mivel fűtenek, vannak-e ingóságok). Egy háztartás akkor számít „szegénynek”, ha a mutatók legalább 30%-ánál hiányosságok mutatkoznak. Az MPI célja, hogy általa pontosabb képet lehessen alkotni a szegénységről, mint pusztán a HDI által.
Részvételi szegénységértékelés (PPA, Participatory Poverty Assessment)
Ez a módszer azt célozza, hogy szubjektív képet lehessen alkotni a szegénységről felmérések és interjúk révén. Nem a számok vannak előtérben, hanem a szegénység sújtotta emberek személyes véleménye. A Világbank ezzel túllépett a pénzügyi mutatókon, az ezeknek megfeleltethető részvételi szegénységértékelés javára; nézd meg a "Voices of the Poor" (A szegények hangjai) c. dokumentumot.
GINI-együttható
A GINI-együttható az eloszlást méri. A GINI-együtthatót a szegénység méréséhez is használják, a vagyon- és a jövedelemeloszlás leírására, s ezáltal a társadalmi egyenlőtlenségek mérésére. Értéke 0 és 1 között lehet. A 0 egyenletes eloszlást jelent, s minél magasabb az együttható, annál egyenetlenebb az eloszlás. A GINI-együtthatót gyakran használják annak érzékeltetésére, hogy egy országban hogyan oszlik meg a vagyon és a jövedelem.
Bruttó nemzeti boldogság (GNH, Gross national happiness)
A bruttó nemzeti boldogság a GDP egyik alternatívája, mely utóbbi a jólétet egyedül pénzügyi mutatók és a gazdasági növekedés mértéke alapján határozza meg. A GNH mérésénél kilenc területet vesznek figyelembe, melyekről felmérések útján gyűjtenek adatokat; ezek a területek az ökológia, kultúra, jó kormányzás, oktatás, a közösségek egészségi állapota és vitalitása, időtöltés, lelki jó közérzet és életszínvonal. Az ötlet Bhután királyától, Jigme Singye Wangchucktól származik, és először ebben az országban számították ki az értékét. Habár egyesek kifigurázták az elképzelést, az ENSZ érdeklődik a kezdeményezés iránt és figyelemmel kíséri az ötlet megvalósítását.