Migráció

Hálózatok, kommunikáció és transznacionalizmus

A 19. században a jobb utazási körülmények és közlekedési eszközök világszerte fellendítették a migrációt. Hála az új informatikai és távközlési technológiáknak, mára még tovább egyszerűsödött a migráció; a lakhely és a társadalmi kapcsolatok immár országhatárokon átívelnek. A migráció, az életmód és a kapcsolatok ezen új formáit gyakran jelölik a „transz” előtaggal, ezzel is utalva a határokon túlnyúló jellegre: transznacionalizmus, transzmigráció, transzmigránsok.

A transzmigránsok otthon érzik magukat az úgynevezett „transznacionális” térben: egy olyan térben, amely átnyúlik az országhatárokon.

Még mindig sokszor „dobozokban” gondolkodunk. Így minden ember egy adott ország (nemzet) dobozába tartozik, amellyel azonosítja magát. Vagy lengyel vagyok, vagy belga. A „doboz” gondolkodás szerint választanod kell. Nagyon sok emberre igaz ez az elképzelés. Megszülettek az országukban, ritkán mozdultak ki a környezetükből, és megmaradtak a dobozaikban. Sok ember azonban váltogatja a dobozait vagy fellazította dobozának határait. A (transz)migrációval ez a típusú besorolás nem könnyű, mivel nem lehet egyből azonosítani a dobozt.

Ahogy már említettük, 200 millió ember él egy másik országban, mint amelyikben született. De legalább kétszer annyian lehetnek azok, akik más országban élnek, mint amelyikben a szüleik születtek. Ők nem számítanak bele ebbe a 200 millió migránsba.

Ezenkívül az a félmilliárd ember sem tartozik bele ebbe, akik a saját országukon belül vándorolnak. A lakhely és a társadalmi tér tartós megváltoztatása jelenleg több mint egymilliárd embert érint. Ez sokkal több, mint a nemzetközi migránsok száma az ENSZ adatai szerint.

Olvasd el a következő történetet egy Amerikában élő mexikói bevándorlóról, melyet Ludger Pries német szociológus jegyzett le.