Migráció

Ez a modul feltárja, mi a migráció, s megmutatja, ki-ki honnan jött

Európa-erőd

  1. „Minden embernek joga van egy államon belül szabadon mozogni, és kedvére megválasztani a lakhelyét.
  2. Minden embernek joga van elhagyni bármelyik országot, a hazáját is beleértve, illetve joga van visszatérni a hazájába.”
Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 13. cikkelye.

A határok és a különböző országokba való belépés szabályozása világszerte korlátozzák ezt az emberi jogot.

A világban több olyan régió is van, amely jól szemlélteti az emberi jogok korlátozásának problémáját, ilyen az EU és az Egyesült Államok határa, melyen nagyon sokan átkelnek, a jobb lehetőségek reményében.

USA

A Mexikót és az Egyesült Államokat elválasztó nemzetközi határ 3144 kilométer hosszú, ez az egyik legforgalmasabb határszakasz a világon. 2006-ban itt közel 250 millió legális határátlépés történt. A Mexikóból, Guatemalából, Salvadorból, Hondurasból, Nicaraguából és Ecuadorból érkező illegális bevándorlók számát évi 350 000-re becsülik.

Többnyire közép-amerikai fiatal emberek ülnek fel százasával a tehervonatok tetejére, hogy több ezer kilométernyit utazva elérjék a mexikói–amerikai határt. Az illegális bevándorlás mérséklése céljából az Egyesült Államok egy határfal építésébe kezdett, melyet 1125 km hosszúra terveznek, továbbá 6000 határőrrel erősítették meg a határt.

Felipe Calderon volt mexikói elnök a határ megerősítését a Berlini Falhoz hasonlította, s az Amnesty International és más emberjogi szervezetek is bírálták a határfal megépítését. Az illegális határátlépést megkísérlők közül a becslések szerint évente 250-500-an halnak meg. Csak 2010-ben 253 ember vesztette életét, miközben a dél-arizonai Sonora-sivatagon próbált meg átkelni.

Nézd meg az n-tv nevű német hírcsatorna fotósorozatát, amely az amerikai–mexikói határon készült. Engedd át magad a fotók hatásának. (Figyelem, a képek a nyugalom megzavarására alkalmasak, kiskorúak számára megtekintésük nem ajánlott!) photo series

EU – Afrika

Az EU megalakulása óta az EU-tagországok közti határokat fokozatosan lebontották. Ezzel egy időben az EU egyre inkább megerősítette külső határait. Ez ihlette az „Európa-erőd” kifejezést.

Európában a mediterrán országok állnak az érdeklődés homlokterében. A médiában gyakran látni spanyol-, olasz- és görögországi képeket bevándorlókról és menekültekről, akik különösen Afrikából próbálnak zsúfolt csónakokon, bárkákon belépni Európába. Az emberek sokszor hónapokig, sőt évekig várnak, hogy átjöhessenek Marokkóból és más afrikai mediterrán országokból. A marokkói belügyminisztérium becslései szerint Rabatban mintegy 20 000 fekete-afrikai tartózkodik, akik Spanyolországba akarnak továbbmenni.

Létrehoztak egy Frontex nevű európai határbiztonsági ügynökséget („Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség”) abból a célból, hogy ne hagyják „magára” a problémával Spanyolországot, Olaszországot, Görögországot és a hasonló országokat az EU külső határain. Ez az Európai Unió varsói székhelyű közös ügynöksége, melynek célja, hogy az EU külső határait megvédje az illegális bevándorlóktól.

Nézd meg, hogy a Frontex saját kimutatásai szerint melyek az illegális bevándorlók leggyakrabban választott útvonalai. De ne felejtsd el, hogy a legtöbb bevándorlási célország légi úton is elérhető. Sok migráns turista vízummal érkezik, majd a vízum lejárta után „illegálisan” tovább marad. most common routes

Itt megnézheted, hogyan védte meg a Frontex a mediterrán térséget 2009-ben: http://clandestinenglish.files.wordpress.com/2009/05/keyseaoperationfrontex.jpg

Sok emberi jogi szervezet bírálja a Frontexet a mediterrán régióban bevezetett menekültellenes katonai védelmi intézkedések miatt. A tengeren letartóztatott menekülteknek joguk van menekültstátusért folyamodni. Ha hazájukban üldöztetés vagy embertelen bánásmód várhat rájuk, nem szabad visszatoloncolni őket. A Pro Asylum nevű szervezet szerint a 2008-at megelőző 20 év alatt mintegy 8100 ember vesztette életét az EU külső határai felé tartva, de 2007 csúcsév volt, akkor ez a szám megközelítette a 2000-et.

Szenegáli menekültek elmondták, 2009-ben hogyan fordították vissza a hajójukat a tengeren: „Már csak három napot kellett volna vitorláznunk, hogy elérjük a célunkat, amikor egy rendőrmotorcsónak megállított minket. Nem adtak ivóvizet. Azzal fenyegettek, hogy felrobbantják a hajónkat, ha nem fordulunk vissza azonnal. Majd szomjan haltuk, és halottak is voltak a fedélzeten. Ennek ellenére vissza kellett fordulnunk Szenegálba.”