Társadalmi nemek közötti egyenlőség

Nemek közötti egyenlőség a döntéshozásban

A nemek közötti egyenlőség a döntéshozói folyamatokban két területet érint: a nők részvételét a politikai életben és a vállalati vezetésben.

A nők politikai részvételéért és a fizetett munkához való hozzájutásáért folytatott küzdelem gyökerei a feminista mozgalom első hullámáig nyúlnak vissza. Ennek alapja az a meggyőződés, hogy a nőknek meg kell adni a jogot, hogy maguk dönthessenek az életükről – akár a politikai döntéshozáson keresztül is. E jog megvalósulásához elengedhetetlen, hogy ők is részesüljenek a politikai hatalomból.

Az üvegplafon és az üveglift a döntéshozatali folyamatokban is fontos szerepet játszik.

A kvóták jelentik az egyik eszközt ahhoz, hogy megteremtődjön a nők és férfiak egyenlő aránya a döntéshozatali folyamatokban. Quotas

A kvóták alkalmazása egy olyan mechanizmus, mely korábban igen hatékony volt. Fontos azonban megjegyezni, hogy a női kvóták csupán átmeneti intézkedések, amelyek célja, hogy kiküszöböljék a nemi sztereotípiák miatt létrejött korlátokat.

A kvóták a politikában szinte közhelynek számítanak. Mindegyik politikai párt „fenntart” egy bizonyos számú pozíciót a különböző területek képviselőinek – vannak országos, területi, oktatási stb. kvóták. Ennek oka, hogy a pártok minél több szavazatot akarnak begyűjteni. Megdöbbentő, hogy a nemi alapú kvóták gyakran visszautasításra találnak. Maguk a kvóták nem elégségesek a genderpolitika különböző aspektusainak megvalósításához. Csupán arra szolgálnak, hogy (ideális esetben) biztosítsák a nők képviseleti arányát a választott pozíciókban. Ésszerű azonban a feltételezés, hogy azok a nők, akik választott pozícióba kerülnek, saját tapasztalatuk alapján azon lesznek, hogy olyan politikát támogassanak, amely segíti a nők kiegyensúlyozottabb részvételét a társadalmi és politikai élet minden területén.

A kvótákat többféleképpen is érvényesíteni lehet. Ezek lehetnek törvényileg szabályozott, de önkéntes kvóták is, amikor bizonyos szervezetek maguk szabják meg, hogy minimum ennyi és ennyi nőt és férfit delegálnak a döntéshozatali struktúrákba. Az ideális modell a „cipzár”, amikor az egyik nemet bármikor helyettesítheti a másik. Különböző országok tapasztalatai alapján, a 30%-os képviseleti küszöb egy csoport (ebben az esetben főleg a nők) érdekeinek előmozdítására létfontosságú. A törvényileg szabályozott kvótákon túl a politikai pártokat vagy vállalatokat lehet arra ösztönözni, hogy önkéntes kvótákat szabjanak – akár saját presztízsük növelése érdekében, akár engedmények vagy támogatások megtétele miatt.

Az egyik leggyakoribb ellenvetés a politikai pártok képviselői listáinak vagy vállalatok felső vezetésének női kvótái ellen az, hogy „maguk a nők nem akarják ezt – egyszerűen nem akarnak aktívan politizálni”. Pedig minden pártvezetőnek el kellene gondolkodnia azon, ha egy társadalmi csoport nem akar a pártja színeiben politizálni (milyen párt vagyunk, ha a nők nem akarnak kiállni mellettünk – mit csinálunk rosszul?), és nem szabadna emiatt megtagadnia tőlük a támogatást.

Feladat

• Nézz utána, hány nő jutott be a legutóbbi választáson, és melyik párt színeiben a Parlamentbe listás helyen.
• Nézz utána, hogy a nemek közötti egyenlőséget érintő témák közül melyek szerepeltek a győztes párt választási programjában a legutóbbi választáskor, és ezek közül melyek kerültek be a kormányprogramba.
• Szerinted milyen intézkedésekkel lehetne a nőket arra ösztönözni, hogy részt vegyenek egy vállalat / szervezet / politikai párt munkájában?