Társadalmi nemek közötti egyenlőség

Nemek közötti egyenlőség szerte a világon

Noha a nemek közötti egyenlőség része az egyetemes emberi jogoknak, a problémát mégsem lehet egyetemesen kezelni. A nők és a férfiak érdekei a különböző kulturális közegekben eltérőek. Az egyes országok eltérő kulturális és társadalmi sajátosságaik miatt másként közelítenek a női és a férfi mivolt kérdéséhez. Ezért a genderstruktúrák megnyilvánulásai és következményei is eltérnek egymástól. Nem lehet tehát egyetemes módszert alkalmazni a nemek közötti egyenlőség előmozdítására, figyelembe kell venni a nemzeti sajátosságokat, és az egyéni problémákat egyéni stratégiákkal kell kezelni. Noha az oktatáshoz és a munkához való egyenlő hozzáférés joga, a családon belüli egyenlőség, az egyenlő fizetés, az egyenlő részesedés a javakból és a haszonból, a hatalomban való egyenlő részvétel, a saját ügyek feletti önrendelkezés joga, a nemi alapú erőszak elleni védelem stb. általános célok, megvalósításuk aránya, az útjukban álló akadályok azonban az egyes országokban eltérőek lehetnek:

Íme, néhány konkrét probléma:

• Korai házasságkötés, főként kierőszakolt, előre megkötött házasságok, kényszerházasságok, megszorító törvények a házasság módosítása esetén (a válás tiltása vagy a nők védettségének megszűnése válás vagy a házastárs halála esetén), de idetartozik az özvegyek mind a mai napig előforduló rituális meggyilkolása is férjük halálát követően. E jelenség gyökerei a helyi kulturális és vallási tradíciókban keresendők, melyek a hivatalos tiltó rendelkezések ellenére tovább élnek. Ez a jelenség főként vidéken fordul elő, Ázsiában és a Közel-Keleten, de Afrikában is.
• A homoszexualitás kriminalizálása. Sok országban – főként a vallási vezetés miatt – büntetik a homoszexualitást. Indiában például jelenleg is folynak az egyeztetések a homoszexuális együttélés dekriminalizálása ügyében, egyelőre sikertelenül. Hasonló a helyzet néhány afrikai országban és a Közel-Keleten is.
• Sajátos problémát jelent az „eltűnt lányok” jelensége. Becslések szerint, mivel a nőket értéktelenebbnek tartják, több mint 100 millió fiúgyermek él a lánycsecsemők meggyilkolása, a fiúknak kedvező szelektív nemválasztás, a lánygyermekektől elvett élelem, a gazdasági források átcsoportosítása és az általános erőszak árán. Ennek okai a következők: szelektív abortusz a magzat nemének meghatározása alapján egykéző régiókban; a nőiség, következésképp a lányok értéktelensége a fiúkhoz képest, mely a lánygyermekekkel szembeni rosszabb bánásmódhoz vezet (ami a gondoskodást, táplálást, egészségvédelmet stb. illeti); a lányok és asszonyok rosszabb hozzáférése az egészségügyi ellátáshoz. India a világon a negyedik ország, ahol a női nem a legnagyobb veszélynek van kitéve, Afganisztán, Kongó és Pakisztán után. Az utolsó ideiglenes, 2011-es népszámlálás szerint a Himalájában található Uttarakhand nevű államban a 0–6 éves gyermekek között 1000 fiúra ma már csak 886 lány jut. A népszámlálás óta egy igen aktív civil társadalmi mozgalom küzd a „leánymagzatok meggyilkolása” ellen. Az Uttarakhandban mért adatok sokkal rosszabbak az országos átlagnál, amely a 2001-es népszámláláshoz képest szintén csökkent: míg akkor 1000 fiúra 927 lány jutott, ma már csak 914. Demográfusok szerint abban az évben (2001) Indiában hatmillió lány „hiányzott”, jelenleg ez a szám 7,1 millió, az 1,21 milliárd fős lakosságból.
• A legnagyobb probléma a nők elleni erőszak. A Világbank és a Globális Nőalap adatai szerint, az indiai bírák 48%-a véli úgy, hogy a férjnek joga van megvernie a feleségét (annak ellenére, hogy hatályos törvények minősítik bűntettnek a családon belüli erőszakot).
  A nők elleni erőszak egy sajátos példája, mely veszélyezteti a reproduktív egészséget, a nemiszervcsonkítás. A nőinemiszerv-csonkítás (female genital mutilation, FGM) kategóriájába tartozik minden olyan eljárás, amely eltávolítja a külső női nemi szervek egy részét vagy egészét, vagy nem egészségügyi okokból sebet ejt a női nemi szerveken. Az eljárás a nemek mélyen gyökerező egyenlőtlenségét tükrözi, és a nők elleni diszkrimináció egy szélsőséges formája. Szinte kivétel nélkül kiskorúakon hajtják végre, megsértve ezzel a gyermekek jogait. A gyakorlat sérti az egyén egészséghez, biztonsághoz és fizikai épséghez való jogát, valamint a kínzástól és a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódtól való mentesség jogát, illetve az élethez való jogot is, amennyiben az eljárás halállal végződik.

Források

siteresources.worldbank.org
www.globalfundforwomen.org
www.feminist.org
www.who.int