Civil társadalom

A szakszervezetek születése az ipari forradalom után

Az első munkás szakszervezetek a 19. század közepén alakultak, válaszul az ipari forradalom társadalmi és gazdasági hatásaira. A munkás szakszervezetek sok iparágban a munkások jogilag elismert képviselői. Ma tevékenységük a tagjaik bérére, juttatásaira és munkakörülményeire vonatkozó kollektív szerződésekre, illetve tagjaik képviseletére koncentrálódik a szerződésszegések miatt a vezetés ellen kezdeményezett vitákban. A munkás vagy kereskedelmi szakszervezetek, sajátos, szociálisan determinált szervezeti formaként, osztályharcot folytatnak, illetve azzal azonosulnak. A nagyobb szakszervezetek többnyire lobbitevékenységet is folytatnak és korteskednek is, állami és szövetségi szinten egyaránt. A globalizációra reagálva, illetve függetlenül a piaci integrációnak a szakszervezetek fajsúlyára vagy magukra a munkásokra gyakorolt tényleges hatásától, a szervezett munkásság számos, a globalizáció programját korlátozni hivatott stratégiában részt vett, és nemzetközi szinten küzdött a munka szabályozásáért.

Források

http://en.wikipedia.org/wiki/Labor_unions_in_the_United_States

A mai Mianmar példája

A jelenleg is létező Nemzetközi Munkásszövetség (International Labour Organisation, ILO) programot dolgozott ki az újonnan kivívott egyesülési jog népszerűsítésére és támogatására, amelynek része egy oktatással és tanácsadással egybekötött szemléletformáló kampány munkások, kormánytisztviselők és munkáltatók számára. Ennek nyomán Mianmarban (korábban Burma) 2013-ban új szakszervezeti mozgalom született, a munkásjogok 50 évnyi brutális elnyomása után. Miután megszületett a munkásszervezetekről szóló törvény, több mint 670 hivatalos munkásszervezet alakult, többségükben vállalkozási szintű kis szakszervezetek, főként a mezőgazdasági, gyártó és közlekedési szektorban, közel 200 000-es munkás taglétszámmal. A hosszú ideig tartó elnyomás és a munkáltatók nagy részének folyamatos ellenségessége ismeretében, ez figyelemre méltó teljesítmény, és a munkások abbéli eltökéltségét tükrözi, hogy élni akarnak újdonsült egyesülési, szervezkedési és kollektív szerződéskötési jogaikkal. Sokan közülük fiatal gyári munkások, akik szeretnének több fizetést és jobb munkakörülményeket. A munkások egyre csalódottabbak és mérgesebbek. A veszélyekre olyan ügyek hívták fel a figyelmet, mint a Taw Win épületfa-termékek ügye, amikor a munkáltató nem volt hajlandó állásukba visszavenni az elbocsátott dolgozókat, ezért a munkások komoly következményekkel járó akciókba kezdtek, melynek során a munkásszervezetek számos fiatal vezetőjét letartóztatták. A munkások jogi védelmét és a kollektív szerződések súlyát garantáló jóhiszeműség követelményének bevezetése helyett a kormány inkább a törvény módosításáról döntött. Ezzel gyakorlatilag egy olyan status quo létrejöttét támogatta, amely valószínűleg a más országokból, például Kambodzsából már jól ismert konfliktusmodell felé fogja elmozdítani az iparágon belüli viszonyokat.

Források

http://column.global-labour-university.org/2013/09/the-new-union-movement-in-myanmar.html