Társadalmi nemek közötti egyenlőség

Önveszélyes viselkedés és egészségügyi problémák

A genderalapú sztereotípiák olyan elvárásokat ébresztenek, amelyeknek sokszor nagyon nehéz megfelelni. A szépség kultusza is egy sztereotip elképzelés, amely különösen a lányoknak és a nőknek azt sugallja, hogy a szép külső elengedhetetlen a nőiességhez.

A szépség kultusza egy sor genderalapú sztereotípia, melyek azt az elképzelést erősítik, hogy a szépség a nőisség fontos kritériuma.

A szépség mítosza hatalmas nyomást gyakorol a lányokra és a nőkre (és egyre inkábba fiúkra és a férfiakra is). A lelke mélyén mindenki vágyik arra, hogy tetsszen másoknak. A szépségeszmény kultúránként és történelmi koronként más és más. Gond akkor van ezzel, ha „természetes” női szépségnek kiáltanak ki valamit, amit csak „természetellenes” eszközökkel lehet elérni, és csak egy rövid időszakra érvényes (lásd: az öregség ronda), ha egy adott kultúra szépségeszményét fölébe helyezik minden más kultúráénak, s különösen, ha veszélyezteti a nők egészségét vagy életét.

Világszerte és Magyarországon is egyre több lány szenved evészavaroktól, s a nők többsége élete során valamikor már fogyókúrázott. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb nő túlsúlyos? Ha igen, hogy lehet, hogy egy „természetes” eszménynek annyi nő képtelen megfelelni? Ez a probléma azonban mélyebben gyökerezik, mint azt első pillantásra gondolnánk. Az, hogy mit tartunk szépnek, „szexinek”, egy tanult folyamat. Ha a gyerekeket arra tanítják, hogy a nők akkor szépek, ha vékonyak, a férfiak pedig akkor jóképűek, ha izmosak, annál inkább aggódni fognak a külsejük miatt, minél távolabb esnek az ideálistól. Az a legaggasztóbb az egészben, hogy nem is ok nélkül szenvednek. Egy olyan társadalomban, ahol egy nő szépségét („szexi külsejét”) többre értékelik, mint a munkáját – elég összevetni a modellfizetéseket vagy a szépségversenyek díjait a nők fizetésével, hogy rádöbbenjünk, minden lány és nő a szépségkultusz rabja. Mivel a népesség többsége messze esik az ideálistól, kisebb-nagyobb mértékben frusztrációktól szenved a külseje miatt.

A szépség mítosza a személyes tulajdonságokat és adottságokat a szépségnél értéktelenebb valamikké degradálja. A szépségmítosz egyik következménye például, hogy azokat a szakmákat, ahol lényeges a szépség (női modellek, női műsorvezetők stb.), lényegesen jobban fizetik, mint a „női szakmákat”. A férfiak esetében ez nincs így. Sok „férfi szakmát” nemcsak hogy jobban fizetnek, de magasabbra is értékelnek, mint a férfi modellekét vagy a férfi műsorvezetőkét.

A gyerekek és főleg a fiatalok szemében a környezet, különösen a kortársak véleménye igen fontos. Sok gyerek oly mértékben aggódik a külseje miatt, hogy ez már gátolja a személyes fejlődését. A személyes fejlődéshez való jog egyetemes emberi jog.

A szépség mítosza következtében a nők a saját (a férfiakénál eleve alacsonyabb) fizetésükből hatalmas összegeket költenek kozmetikai termékekre, szépészeti beavatkozásokra – kockázatosabb plasztikai műtétekre is – és fogyókúrára. Az evészavarok a szépségkultusz még ennél is súlyosabb következményei, amelyekkel egyre fiatalabb lányok küzdenek. Anorexia, bulímia, testmozgásfüggés és a szépségkultusz egyéb hatásai nemcsak a nők és lányok (és a fiúk) ambícióit és fizetését fenyegetik, hanem az egészségüket és olykor az életüket is. (A globális statisztikai adatok szerint a legtöbb betegség a pubertás és a kamaszkor idején fordul elő, vagyis 12–18 év között. Az anorexia a harmadik leggyakoribb krónikus betegség a serdülők között.)

A nemi sztereotípiák káros hatással vannak a nők egészségére, de a férfiakéra is. Míg a nők esetében ez leginkább az ellenük elkövetett erőszakban és a szépségkultuszban nyilvánul meg, a férfiak egészségét is veszélyeztethetik a férfiasságról alkotott sztereotip elképzelések. Különösen a testi erőre vonatkozó elvárás hordoz veszélyeket. A férfiak nem feltétlenül fejezik ki az érzéseiket, ami árt a mentális egészségnek. Ha egy férfi kér segítséget, amikor gondja van, azt gyakran függésként, gyengeségként, a függetlenség elvesztéseként értelmezik. Ez nem fér bele az „ideális férfiról” alkotott képbe. A testi erő iránti elvárás gyakran párosul a bátorság parancsával. A bátorság megnyilvánulásai gyakran súrolják a veszélyes viselkedés határát, s a teljesítménycentrikusság miatt a férfiak gyakrabban vannak kitéve sérülésnek vagy a stressz miatt kialakuló betegségeknek. Az erőt és a bátorságot gyakran úgy fogják föl, hogy azzal ki lehet fejezni az agressziót. Ez nemcsak a férfiakat, hanem a környezetüket is veszélyezteti.

„Ez a dolog, amit bátorságnak hívunk, olykor tehát egyfajta gyávaságban gyökerezik. Elég, ha arra a számtalanféle helyzetre gondolunk, amikor az uralkodás, a kizsákmányolás és az elnyomás akarása – hogy elfogadtassa a gyilkolás, a kínzás és a megerőszakolás tetteit –, a gyengeséget nem ismerő „férfiak” világából való kizáratás „férfias” félelmére apellált. Ezeket a férfiakat néha „kemény fiúknak” nevezik, mivel érzéketlenek a saját fájdalmukkal, de különösen a mások fájdalmával szemben.” Pierre Bourdieu 1988: La domination masculine. [Férfiuralom.] Seuil, Paris, 58.