Környezetünk

Sumgait (Azerbajdzsán), Linfen és Tianjing (Kína), Sukinda és Vapi (India), La Oroya (Peru), Dzserzsinszk és Norilszk (Oroszország), valamint Csernobil (Ukrajna) és Kabwe (Zambia) számított 2007-ben a világ 10 legszennyezettebb helyének. E státusz „elnyeréséért” elsősorban az ipari termelés és a bányászat során keletkezett nehézfémek és vegyi hulladékok, a közlekedésből származó por és gázkibocsátás, valamint a radioaktivitás volt a felelős.

Egy főre lebontva az Egyesült Arab Emirátusok az az ország, amelynek a legnagyobb földterületre, fejenként 10,7 globális hektárra (gha) van szüksége ahhoz, hogy megtermelje szükségleteit és elhelyezze hulladékát. Világviszonylatban az egy főre jutó átlagos ökológiai lábnyom 2,7 gha, ám a fejlett ipari országok ökológiai lábnyoma négyszer akkora, mint a fejlődő országoké. Kínában az ökológiai lábnyom 2,2 gha, az USA-ban 8 gha, Angolában 1 gha/fő.

Hat bolygóra lenne szükség, ha mindenki ugyanolyan fogyasztási szokásokkal rendelkezne, mint a fejlett ipari országok lakói.

270 000 fát vágnak ki naponta a világon papírzsebkendő-gyártás céljából. Az ipari célra kivágott fák feléből papír készül, melynek nagy része az európai, amerikai és kínai piacokra kerül. Egyedül Németországban háromszor annyi papír fogy, mint az egész afrikai földrészen.

Mintegy 35 hektárnyi erdőt pusztítanak ki percenként a világon. Ez egy nagyjából 35 futballpályányi területnek felel meg. Ezeknek az erdőknek a nagy részét azért irtják ki, hogy hasznos területet szabadítsanak fel a mezőgazdaság számára.

A világ vízfogyasztása 1950 óta a háromszorosára nőtt. A felhasznált víz mintegy 70%-a a mezőgazdaságban fogy el. Egyre több szántóföldet kell mesterségesen öntözni, részben a számos területet érintő csökkenő csapadékmennyiség miatt. Világszerte kb. 2,8 milliárd ember küzd súlyos vízhiánnyal. Ha nem változtatjuk meg alapjaiban vízhasználati szokásainkat, ez a szám meredeken növekedni fog az elkövetkező években.

Amikor hatalmas hajóflottákkal halásszák a halakat, átlagosan a fogás 40%-át dobják vissza a tengerbe. Egyes halfajok esetében a mellékfogás még ennél is nagyobb. De 1 kilogrammnyi garnélarák kifogásakor akár 20 kilónyi mellékfogás is keletkezhet.

Körülbelül negyedóránként kipusztul egy állat- vagy növényfaj. Noha a fajpusztulásnak van egy természetes üteme, ezt jelentősen fokozza az emberi tevékenység, különösen az erdőirtás, a környezetszennyezés, az intenzív gazdálkodás és a túlhalászat.

Mintegy 140 liter vízre van szükség egy csésze tea előállításához (ültetés, betakarítás, feldolgozás, szállítás és elkészítés). Az egy termék előállításához felhasznált vizet „virtuális víznek” nevezik.

780 millió liter kőolaj ömlött a tengerbe azt követően, hogy 2010. április 20-án a fúró sziget felrobbant, egészen addig, hogy 87 nappal később sikerült elzárni az olajforrást. Nehéz ekkora mennyiségű olajat elképzelni? Ha az Empire State Buildinget a földszinttől a tetejéig megtöltöd olajjal, 13 ilyen épületre lenne szükséged ahhoz, hogy az egész kiömlött mennyiség beleférjen.

A HPI-t úgy számítják ki, hogy a születéskor várható átlagéletkort megszorozzák a tapasztalt jóléttel, majd elosztják az ökológiai lábnyommal. Ez a mutató a személyes vagyon mellett a különböző életmódok ökológiai következményeit is méri. A HPI-értékek globális összehasonlításának eredményei azt is mutatják, hogy nincs összefüggés a jólét szubjektív érzete és a tényleges vagyon között. Az élet például Vanuatuban, egy kis dél-óceániai államban a „legjobb”, de nem azért, mert az ottani emberek boldogabbak vagy hosszabb életűek, hanem mert viszonylag sokáig és egészségben élnek, anélkül, hogy túlságosan feltúrnák a földet vagy ártanának a környezetüknek.