Kritikai gondolkodás
Ez a modul elmagyarázza, hogyan kell kritikus módon gondolkodni, feltárni a rejtett összefüggéseket és a sorok között olvasni.
Gyakorlati feladat – manipulációs technikák
Olvasd el a 2014-es országgyűlési választás után, a budapesti Szabadság téren felállítani tervezett német megszállási emlékmű kapcsán kialakult vitáról Schiffer Andrásnak, az ellenzéki LMP társelnökének három véleményét, amit a szintén ellenzéki beállítottságú ATV televízió Egyenes beszéd című műsorában Kálmán Olga műsorvezetőnek fejtett ki. Miután elolvastad a beszélgetés három részletét, nézd meg a teljes beszélgetést is (http://www.atv.hu/videok/video-20140408-schiff), majd olvass el két másik újságcikket is ezzel kapcsolatban. Végül próbáld meg azonosítani, hogy a három beszélgetésrészletben milyen manipulációs technikákat alkalmaztak a vitapartnerek.
A HVG publicistájának véleménye a vitáról A publicista véleménye szerint Schiffer Andrásnak nem lett volna szabad negligálni egy ilyen kérdést
Kálmán Olga műsorvezetőt nem megengedett módon ragadták el az érzelmek az interjú során
1.) Kálmán Olga: – Mit szól mindahhoz, ami a Szabadság téren történt? Schiffer András: – Semmit. Én azt gondolom, hogy Magyarországnak vannak súlyos problémái és az ellenzék jobban teszi, ha tanul a választási eredményből és azokkal a problémákkal foglalkozik, amik mondjuk ma a szélsőjobb térnyeréséhez vezetnek. Azt gondolom, hogy egyfelől van az országnak egy rendkívül pitiáner kormánya, amely a levélben leírt szavaihoz akár hűséges is maradhatna, és főleg a szimbolikus küzdelmekben megpróbálhatna valamiféle konszenzust kialakítani, és talán a szimbolikus kérdések lenne az az egy [terület], ahol nem az erő nyelvén kívánna kommunikálni…
2.) Schiffer András: – Van egy nagyon kemény véleményem arról, amit a kormány ez ügyben, az emlékmű ügyében tett. De ugyanakkor az a handabandázás, hogy itt már holokauszt-tagadásról, meg nem tudom, miről beszéltek a kormány emlékműállítása kapcsán, az egészen elképesztő. Egy kicsit vissza kellene ereszkedni a földre. A kormánynak a húzását az ember elteszi oda, ahova, és súlyozni kéne. Lehet ezt csinálni, morálisan persze lehet bőven igazolást találni arra, hogy egy ilyen nagy zakó [a 2014-es választási vereség] után miért kell továbbra is azokat a köröket futni, amik ehhez a zakóhoz és a korábbi zakókhoz vezettek… Kálmán Olga: – Miért? Az emlékmű megépítése elleni tiltakozás is ehhez a zakóhoz vezetett?
3.) Kálmán Olga: – Egy fontos kérdésről legalább a véleményét megtudtuk. Hogy az ön véleményét, vagy az LMP-ét, nem tudom. Inkább azt remélem, hogy csak az önét. Schiffer András: – Ezt remélték már sokszor az elmúlt négy évben. KO: – Hogy ez csak az ön személyes véleménye? SA: – Aha, persze. KO: – Kire mérges? Rám? Mindenkire? SA: – Én nem vagyok mérges, miért lennék én mérges? KO: – De, látom. Feszült és mérges. SA: – Dehogyis, egyáltalán nem. KO: – Az ellenzéki kollégáira, politikus kollégáira? SA: – Hogy lennék? KO: – A sajtóra, személyesen rám? SA: – Nem én!
"Egyesek szerint Schiffer náci/antiszemita/érzéketlen/fideszbérenc stb. Mások szerint teljesen igaza van – jelentős részük azonban úgy tűnik, Schiffert magát sem érti: miközben ugyanis lelkesen tapsikolnak annak, hogy a szoborállítás egy lényegtelen történet és helyette a lényeges dolgokról kellene beszélni, semmi mást nem tesznek, mint erről a metakonfliktusról írogatnak. Szerintem senki sem érti, hogy itt mi folyik. Senki sem érti, hogy miért mondta ezt Schiffer, de ami a nagyobb baj, azt sem érti senki, miről szól ez a szobor.
Schiffer Andrásnak és az LMP-nek az a stratégiája a párt megalakulása óta, hogy egyenlő távolságot tartva a Fidesztől és az MSZP-től (no meg annak csatolt intézményeitől), mindkettőt folyamatosan elutasítva politizáljon. Ezt a stratégiát lehet szeretni, lehet nem szeretni, de tény, hogy konzekvensen ragaszodnak hozzá, ahogy az is, hogy ezzel be is kerültek ismét a parlamentbe. Schiffer ebben az ügyben sem tett mást, mint amit az elmúlt években: rúgott egyet ide is, oda is, így próbálva középen maradni.
- Itt viszont a centizgetésre koncentrálva nem vette észre, hogy az 1945 után született minden betű és szó értelmezési lehetőségének alapját is eltolta magától. Ugyanis ez a szobor részben arról is szól, amit nálam sokkal avatottabbak már itt is részletesen megírtak: elhazudja a holokauszt magyarországi történetét. Ebben a kérdésben azért nincs egyrészt-másrészt, ide is rúgok meg oda is rúgok, mert, hogy Pilinszkyt idézzem, “ott készültek el a század betűformái”. Ezzel egyébként szerintem Schiffer András tisztában van, egyszerűen nem gondolta végig, hogy mit is állít pontosan.
- De ez a szobor szól valami egészen másról is és ez az, amit Schiffer sem ért. A mai magyar állam szerintem nem írható le sem a diktatúra, sem a state capture/maffiállam jelzőkkel. Amit ezeknek látunk, azok legfeljebb következményei valami másnak. A Nemzeti Együttműködés Rendszere ugyanis a Carl Schmitt-i “kivételes állapot” (state of exception) ijesztően hű gyakorlati megvalósulása. Ebben a kivételes állapotban a szuverenitás, melyet jelen esetben a kétharmados Fidesz gyakorol, felfüggeszti az addigi törvényes rendet valamilyen vélt vagy valós veszélyre hivatkozva.
- (...) A másik lehetséges út, hogy valóban a rendszer ellenzékeként tekintenek önmagukra a szereplők. Ehhez viszont elkerülhetetlen, hogy pontosan értsék, milyen rendszerrel állnak szemben. A baloldali ellenzék láthatóan nem érti. Sajnos úgy tűnik, Schiffer András sem érti: nemcsak a kordonbontásra adott első reakciója miatt, hanem azért sem, mert továbbra is azt az egybites üzenetet hajtogatja, hogy ők azoknak a pártja, akiknek elege van a kommunistázásból és fasisztázásból – miközben egyébként ő ugyanezt csinálja, csak más jelzőkkel. (...)
- Szerintem itt tartunk ma. Lehisztériázás, lenácizás helyett ilyesmikről kellene beszélgetnie azoknak, akik tényleg úgy érzik, hogy a rendszert magát ellenzik. Ennek az ellenzéséhez pedig az első lépés, hogy körbenézek egy pillanatra és megpróbálom megérteni, hogy mi micsoda. Elhazudni a holokauszt egyik legfontosabb tanulságát, a nyomasztóan súlyos egyéni felelősségünk meglétét minden egyes döntésünk során már csak azért sem jó, mert ennek az útnak a vége már most látszik: miközben elveszítjük az egymás megértéséhez szükséges minimálisan közös alapot is, előre felmentést adunk az ország jelenét és jövőjét érintő saját, személyes felelősségünkret és szerepünket illetően is. Pedig a kivételes állapotot senki más, csak mi magunk tudjuk megállítani.
Még mindig áll előttünk két út: meg lehet próbálni belesimulni a rendszerbe, bár ez nem feltétlen lehet sikeres. A másik út, amit persze legkésőbb az alaptörvény elfogadásakor kellett volna megkezdeni, hogy az ellenzék egyénileg és testületileg is világossá teszi: ebben a rendszerben nem hajlandó létezni. Ebből a kivételes állapotból, a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből, oda, ahol például értelmezhető Schiffer és az LMP középenállása, ahol valóban lehet és értelmes szakpolitikákról vitatkozni, ez az út vezet ki."
Kálmán Olga az adás másnapján mondta el véleményét az interjúról Kálmán Olga szerint ez nem személyeskedés volt, ő a feszültséget próbálta oldani, bár úgy látszik, ez nem jól sült el.
Tegnap este óta Schiffer András Egyenes beszéd-szereplése tartja izgalomban az internet egy részét, ahol egészen szokatlan vitája volt Kálmán Olgával. A vitáról itt írtunk, a konfliktus lényege az volt, hogy a műsorvezető a Szabadság téri emlékműről kérdezte a LMP vezetőjét, aki ezt nem érezte igazán fontos témának. Ebből aztán egy személyeskedésig menő szópárbaj alakult ki, amiben ezúttal a politikus volt sokkal visszafogottabb, és a műsorvezető lényegesen vehemensebb.
„Akkor, abban a helyzetben ezt az utat választottam, ezzel próbáltam változtatni a beszélgetés stílusán. Így utólag azt látom, hogy sokaknak ez nem tetszett. Márpedig az interjúkat nem a magam szórakoztatására készítem, úgyhogy valószínűleg rossz döntés volt a részemről ebbe az irányba vinni a beszélgetést."
Nekünk viszont úgy tűnt, őt ragadták magával az érzelmei, amikor témát váltottak, és az LMP jövőjéről kezdtek beszélni, de a műsorvezető szinte azonnal visszatért az emlékmű kérdésére. Kiderült, ezt nem is láttuk rosszul
„Ilyenkor direkt engedem szabadjára az érzelmeimet, és jobban kiadom magam. Ha arról szólna a vita, hogy egykulcsos vagy kétkulcsos az adó, arról nyilván nem beszélnék így. De amikor történelemről, emberek emlékezetéről és családok sorsáról van szó, akkor a nézőnek látnia kell az érzelmeimet. Nem azért, mert nem tudom kontrollálni magam. Hanem mert fontos.”
„Azt viszont nem fogadom el, hogy néhányan azt mondják rólam, hogy az Egyenes beszédben nem hagyom, hogy a vendég elmondja a véleményét. Elmondhatja, de ez nem az a műsor, ahol megkérdezem, mi a véleménye, aztán csendben végighallgatom. Itt vitatkozom, és ilyen témákban az érzéseimet is kimutatom.”