Kritikai gondolkodás

Ez a modul elmagyarázza, hogyan kell kritikus módon gondolkodni, feltárni a rejtett összefüggéseket és a sorok között olvasni.

Elterelő manőver (angolul „füstölt hering”, azaz hamis nyom, félrevezetés)

Ez a technika még csak meg sem próbálja indokolni az érvelést. Ehelyett inkább egy másik kérdésre irányítja a figyelmet, amelynek semmi köze az eredeti témához. Hogy angolul az elterelő manővert miért hívják red herringnek, azaz füstölt heringnek? Állítólag a falkavadászatok hazájában, Angliában született kifejezés onnan ered, hogy ha a menekülő róka nyomán keresztben átvontatnak egy vörös (szárított, füstölt, sózott) heringet, az megsemmisíti a róka nyomát, és félrevezeti a vadászebeket.

Az érvelés, amely ezt a manipulációs technikát alkalmazza, nagyon egyszerűen épül fel:

  1. Az „A” témát vitatjuk meg.
  2. Ellenfelünknek nincsenek megfelelő érvei, ezért megpróbálja felvetni a „B” témát, mondván, hogy az kapcsolódik az „A”-hoz (pedig nem).
  3. Az „A” téma háttérbe szorul, helyébe a „B” téma lép.

Példák:

„Nem értem, ezek a környezetvédők miért tiltakoznak az új vízlépcső ellen, hiszen az építkezés rengeteg munkahelyet fog teremteni.”

Magyarázat: Noha a beszélő felveti, hogy az új vízlépcső ártalmatlan, ezt nem támasztja alá érvekkel. Azt sem fejti ki, hogy a környezetvédők miért ellenzik. Ehelyett eltereli a figyelmet azzal a kijelentéssel, hogy az építkezés sok embernek fog munkát adni. Hová vezet ez?

Ahelyett, hogy a vízlépcsőnek a környezetre és a környéken élőkre gyakorolt negatív hatásairól lenne szó, arról fognak vitatkozni, hogy az építőmunkásoknak joguk van-e a jobb élethez. Így a sorok közötti manipulatív üzenetet sem veszik észre: ha valami előnyös valakiknek (az építkezésen dolgozóknak és családjuknak) akkor kizárt, hogy káros legyen.

„A kevésbé fejlett országok segélyezése egyáltalán nem hatékony. A helyi politikusok a velejükig korruptak, ha pénzt adunk nekik, a helyiek abból egy fillért sem fognak látni.”

Magyarázat: Ez az érv azt a konklúziót akarja igazolni, miszerint semmi értelme, hogy a gazdag országok segítsék a szegényebbeket. De tények felsorolása helyett a figyelmet a helyi vezetők korruptságára tereli. Azt is elmulasztja megemlíteni, hogy fejlesztési segélyt sokféleképpen lehet nyújtani, például civil fejlesztési szervezeteken keresztül is. Ily módon a vita a tanzániai korrupcióra terelődik, a segélyek hatékonyságáról pedig nem esik több szó.