Emberi jogok

Az emberi jogok és a média

„Újságírókként kötelességünk, hogy olyan dolgokról is tájékoztassuk az embereket, amelyekről nem akarnak hallani, de ezeket felülről kell látnunk, és olykor a saját népszerűségünket is kockára kell tennünk az objektív és etikus újságírás kedvéért.” Karol Ježík (az SME című szlovák napilap alapítója, ismert médiaszemélyiség Vladimir Mečiar kormányzása alatt a 90-es években)

A modul utolsó része a média és az emberi jogok viszonyáról szól. E két terület viszonya igen sajátos, mivel a médiaszakma egyfelől teljesen a saját emberi jogainak tiszteletben tartásától függ – a szólásszabadság az egyik legrégebbi emberi jog, és a megfelelő médiatevékenység alapja. Másfelől azonban a média tevékenység a tudósítások formájában befolyásolja a közvéleményt, ami azt jelenti, hogy megsokszorozza és formálja a közvélemény attitűdjét pozitív és negatív irányban egyaránt.

A média képviselőinek elővigyázatosaknak kell lenniük, amikor különféle problémákról tájékoztatnak, és számolniuk kell azok emberi jogi vonatkozásaival is, hiszen az emberi méltóság és az egyenlőség két alapvető emberi jogi érték.

A gond az, hogy a média az utóbbi időben egyre felszínesebbé vált, és a méltányos tájékoztatás helyett egyre inkább egyszerű megoldásokat keres bonyolult problémákra, illetve szenzációra, figyelemfelkeltésre törekszik. Más szóval előszeretettel alkalmaz általánosítást, sztereotip megközelítést, előítéleteket és más manipulációs technikákat, és szó szerint azt mutatja be, amit az emberek olvasni, hallani akarnak, nem pedig azt, ami etikus és objektív. Az interneten a klikkeléses marketing nagyban hozzájárul ehhez.

Noha az internet a felszínesség irányába hat és túlságosan kiszolgáltatja a médiát a reklámbevételeknek, ugyanakkor új lehetőségeket is nyit különböző hozzáférhető csatornák használatához, amilyen a Facebook, a Twitter és a blogolás, s amelyek a kevésbé képzett, forrásokkal nem rendelkező emberek számára is lehetővé teszik az információterjesztést.