Társadalmi nemek közötti egyenlőség

A feminizmus története

Noha számtalan nő és férfi állította mindig is, hogy a nők és a férfiak egyenlő emberi lények, s ugyanolyan képességekkel, vágyakkal és szükségletekkel rendelkeznek, ezek főként egyéni gondolkodók vagy reformerek voltak. Már az ókorból is sok ilyen gondolkodót ismerünk (Diotima, Hypatia, de ott volt Christine de Pisan, vagy később Olympe de Gouges, Harriet Taylor Mill és Mary Wolstonencraft). A feminista mozgalmat csak akkor lehet szervezett aktivizmusnak tekinteni, ha van ideológiai magyarázatként szolgáló érvrendszere, illetve a tagjai konkrét erőfeszítéseket tesznek és stratégiákat dolgoznak ki azért, hogy valódi változásokat okozzanak a társadalomban, és ezek meg is valósulnak. E meghatározás alapján a feminista mozgalom megnyilvánulásának tekinthetjük például a 19. századi női egyenjogúsági mozgalmat, különösen, ami a nők szavazati jogáért való harcot illeti. Történelmi szempontból a feminista mozgalom két „hullámáról” beszélhetünk.

Forrás

Olympe de Gouges

Olympe de Gouges egy nagyhatású gondolkodó, író és drámaíró volt, aki országában felhívta a figyelmet a francia nők hátrányos helyzetére. Habár támogatta a francia forradalom által kivívott polgárjogokat, egyedülállóan ironikus stílusában emlékeztetett rá, hogy a szabadság és az egyenlőség még a forradalmi Franciaországban sem adatott meg a nőknek. Ez elleni tiltakozásul kiadta A női és polgárnői jogok nyilatkozata c. írást, amelyben megkérdőjelezte a forradalom legfőbb dokumentumában, Az emberi és polgári jogok nyilatkozatában megfogalmazott egyenlőség valódiságát. Emlékeztetett rá, hogy dacára ezen alapvető emberi jogi dokumentumnak, amely kijelenti, hogy Franciaországban minden ember egyenlő, az egyenlőség és a szabadság csak a férfiakra érvényes, a nőkre nem. Emiatt aztán lázadással, rosszindulattal és ellenforradalmi uszítással vádolták, majd végül guillotine általi halálra ítélték.