Fejlesztés

A legalsó milliárd

Mit lehet ez ellen tenni? Paul Collier azt mondja, mi nem tudjuk őket megmenteni. A legalsó milliárdot csak saját maga mentheti meg. A legalsó milliárd minden egyes országában emberek élnek, akik próbálnak változtatni a helyzeten, de általában legyőzik őket hatalmon lévő erők, amelyek nem akarnak változást. De segítenünk kell nekik! Nem könnyű kimászni ezekből a csapdákból, s a fejlesztési ügynökségek közbelépése ehhez nem elég. Collier „A legalsó milliárd” (Bottom billion) című könyvében 4 eszközt javasol, melyek szerinte segíthetnek a „csapdában vergődő országoknak”, ahol 980 millió ember él, hogy kikerüljenek elkeserítő helyzetükből. Ezek a következők:

• Fejlesztési segély

  Az első eszköz a fejlesztési segély, amely a fejlett világ által adott rutinválasz a szegény országok fejlődési gondjaira. A fejlesztési segélyt azonban egyre több bírálat éri, mivel az utóbbi negyven évben a segélyek igen csekély fejlődést generáltak a legszegényebb országokban. Collier ezért nem hisz az olyan felhívásokban, amelyek még több fejlesztési segély injektálására szólítanak fel a szegény országok fejlődési gondjainak megoldására. Számára nyilvánvaló, hogy a hagyományos fejlesztési segélyek csak igen korlátozott mértékben képesek megoldani ezeket a problémákat. Collier mégis úgy véli, a segély fontos szerepet játszhat, ha célirányosan támogatja a reformereket és reformfolyamatokat, megfelelő arányú technikai és költségvetési segítséggel, olyan országokban, amelyek hajlandóak javítani a kormányzásukon.

• Katonai beavatkozás

  A második, és a Collier által javasolt eszközök közül talán a legellentmondásosabb, a katonai beavatkozás alkalmazása. Collier azzal érvel, hogy az iraki és afganisztáni háború rossz tapasztalatai ellenére a nemzetközi közösségnek meg kellene fontolnia a katonai beavatkozás alkalmazását a legalsó milliárd országaiban, hogy ezzel elősegítse fejlődésüket. Ruanda és Szomália példáját említi, ahol szerinte egy határozottabb és jobban időzített katonai beavatkozás milliók szenvedését előzhette volna meg. A katonai beavatkozás pozitív példájaként Collier Sierra Leone esetét hozza fel, ahol a brit kormánynak egy viszonylag kis létszámú katonai erő bevetésével sikerült elfojtania egy véres polgárháborút. Collier egy érdekes javaslatot tesz: szerinte a nemzetközi közösségnek puccs esetén katonai védelmet kellene nyújtania. Ez a védelem csak a demokratikusan megválasztott kormányoknak járna. Úgy véli, ez nagyobb politikai stabilitást eredményezne, és megkönnyítené a reformpárti kormányok dolgát, ha szembe akarnak szállni az erős katonai érdekekkel.

• Törvények és alapszabályok

  Harmadik eszközként Collier a törvények és alapszabályok alkalmazását javasolja. Collier szerint a törvényeket úgy kellene megváltoztatni, hogy a legalsó milliárd országai ebből profitáljanak, például zárolni kellene a korrupt kormányok által ellopott és a fejlett országok bankjaiban elhelyezett pénzt. Ezzel kapcsolatban Collier azt is szorgalmazza, hogy a megvesztegetésben érintett vállalatokat jogilag felelősségre lehessen vonni a saját országukban. A törvények megváltoztatása mellett Collier helyeselné olyan nemzetközi alapszabályok meghozatalát, amelyek kedveznének a reformpárti kormányoknak a legalsó milliárd országaiban. A legérdekesebb javaslata az, hogy szabályozni kellene a természeti erőforrásokból származó bevételeket. Ennek részeként Collier javasolja, hogy az erőforrások kitermelésének lehetőségét egy nemzetközi folyamat keretében kellene elárverezni. Ez garantálná, hogy a kormányok a legjobb ajánlattevőnek adják a jogot, nem pedig annak, aki a legnagyobb kenőpénzt fizeti. Ez egyúttal azt is jelentené, hogy a nem átlátható folyamat keretében kötött szerződések jogilag nem lennének kötelező érvényűek a reformista kormányokra nézve.

• Kereskedelmi politika

  Negyedik és utolsó eszközként Collier olyan kereskedelmi politikát javasol, mely visszafordítja a marginalizálódást. Szerinte a legalsó milliárd problémája nem az, hogy a nemzetközi kereskedelem és a globalizációs folyamatok kizsákmányolták őket, hanem inkább az, hogy a globalizáció elkerülte őket. Collier ezért egy aktív kereskedelmi politikát szorgalmaz a gazdag országok részéről, amely segíthet a legalsó milliárd országainak kiépíteni saját exportkapacitásukat.