Civil társadalom

A Berlini fal mögött

A civil társadalom akkor jön létre, ha egyének és csoportok feszegetni kezdik a megengedhető viselkedés határait – például felszólalnak a fennálló rendszer ellen vagy társadalmi problémákra kormányintézkedést követelnek – s megszületik a civil társadalom.

A volt Csehszlovákia közismert ellenzéki értelmiségije, Václav Havel, később a volt szocialista Csehszlovákia, majd a Cseh Köztársaság elnöke. Az önkényuralmi rendszerek gyakran élnek a bebörtönzéssel a civil társadalom kordában tartásának eszközeként. Sok ellenzékiből lett politikai fogoly pusztán azért, mert nem egyezett a véleménye a hataloméval.

Kelet-Európában a Václav Havelhez hasonló másként gondolkodók képviselték a kommunista államhatalom által fenyegetett állampolgári önszerveződést. Alapvető állampolgári jogaikat is megtagadták. A „másként gondolkodókra” rásütötték a bélyeget, hogy államellenesek, renegátok és szakadárok. 1970 után ez a kifejezés („másként gondolkodó”) jelölte az ellenzéki művészeket és értelmiségieket is. Megfosztották őket a szólásszabadságtól, a szabad gyülekezés jogától, nem dolgozhattak külföldön, sőt még csak nem is utazhattak oda. Ezek a jogok csak igen korlátozott mértékben érvényesültek a gyakorlatban, nem úgy, mint a világ nyugati fertályán élő polgárok esetében. Ezért a civil társadalom mint olyan ezekben az országokban még gyerekcipőben jár.