Fejlesztés
Ez a modul a világ fejlődéséről és fejlesztéséről szól, s kifejti, mindez hogyan hat ránk.
A legalsó milliárd
Paul Collier “Bottom billion” (A legalsó milliárd) című könyvében megpróbál magyarázatot találni arra, hogy a legszegényebb országok miért vallanak kudarcot, és mit lehet ez ügyben tenni.
Paul Collier, az Oxfordi Egyetem közgazdaság-professzora szerint egyes országok vagy régiók képtelenek fejlődni, mivel csapdában vannak:
A konfliktuscsapda
A négy csapda közül az első a konfliktus. A világ lakói közül a legszegényebb egymilliárd -a vagy jelenleg is polgárháborúzik, vagy épphogy kilábalt belőle. A szegénység ellen vívott harcban a polgárháború ördögi kört teremt: a háború szegénységet okoz, az alacsony jövedelmek viszont kiélezik a feszültségeket. Az alacsony növekedés egyenes következménye a magas munkanélküliség, vagyis harcra éhes fiatal emberek tömegei. A konfliktus aztán lerombolja az infrastruktúrát és elijeszti a befektetőket, így még kevesebb lesz a lehetőség. A béke építésének főszerephez kell jutnia a szegénység felszámolásában.
Rossz szomszédokkal körülzárva
A második csapda földrajzi természetű – ez a rossz szomszédokkal való körülzártság problémája. A legalsó milliárd -a tenger nélküli országokban él, s ez hatalmas akadály a fejlődés útjában. A kontinentális fekvésnek nem feltétlenül kell katasztrofálisnak lennie, ha a szomszédok megfelelő infrastruktúrával rendelkeznek és engedik, hogy használd a kikötőiket. Collier példáját említi, amely szabadon kereskedhet Olaszországon vagy Németországon keresztül. Ha szomszédaid nem kedvelnek, vagy képtelenek az együttműködésre, nem tudsz exportálni. Hasonlítsd össze Svájcot Ugandával, mely val, Dél-Szudánnal, Szomáliával, Ruandával, Kongóval és val határos.
A természeti erőforrások csapdája
A természeti erőforrások is csapdát jelentenek. Kissé ellentmondásosan hangzik, hogy a természeti kincsek is ludasak a szegénységben, de elég, ha belegondolunk, hogy Dél-Szudánnak, nak és nek mind van olaja, s ez mivel jár. Nagyon ritka, hogy a természeti kincsekből származó vagyon visszakerülne a néphez. Néha egyszerűen csak azért, mert a bevételek az elit külföldi bankszámláin végzik, de az igazi probléma az, hogy az egyetlen szektorra irányuló befektetési láz a gazdaság minden más területéről elvonja a figyelmet, a tőkét és a szakértelmet.
Rossz kormányzás egy kis országban
A legalsó egymilliárd háromnegyede él hanyatló vagy a közelmúltban megbukott rezsimű országokban – olyanokban, mint , Haiti, vagy Zimbabwe. Miközben a kormányok működésképtelenek, vagy egyetlen céljuk az, hogy a saját zsebüket tömjék, a fejlesztés végső soron lehetetlen. Nehéz beárazni ezeket a dolgokat, de Paul Collier úgy becsüli, hogy minden egyes megbukott rezsim 100 milliárd dollárjába kerül a világgazdaságnak, s mivel a megbukott állam helyreállítását célzó beavatkozás általában kevesebbe kerül, Collier a több katonai beavatkozás mellett érvel. Ez sok embert felháboríthat, de itt nem feltétlenül ra vagy Irakra kell gondolni. Mi lett volna, ha egy nemzetközi jelenlét erőszakkal elmozdította volna Mugabét, amikor legutóbb elveszítette a választást?