Fejlesztés

Ez a modul a világ fejlődéséről és fejlesztéséről szól, s kifejti, mindez hogyan hat ránk.

Tudtad, hogy…

  • …a világ összjövedelmének hány százalékát keresi a világ lakosságának legszegényebb 40 százaléka?
    5 százalékát. A leggazdagabb 20 százalék a világ összjövedelmének háromnegyedét keresi.
  • …hány ember lépett át úgy a 21. századba, hogy nem tudott elolvasni egy könyvet vagy aláírni a nevét?
    Közel egymilliárd ember.
  • …A világ leggazdagabb emberei közül összesen hánynak az összeadott vagyona több mint a súlyosan eladósodott szegény országok (567 millió ember) GDP-je (bruttó hazai termék)?
  • … hány ember él elektromosság nélkül?
    1,6 milliárd ember
  • …Összesen hány ember él nyomornegyedekben?
    Mintegy 1 milliárd ember.
  • …mi volt Kína és India státusa a globalizáció előtt?
    A legtöbb szegény országnál is szegényebb ország.
  • …a természeti erőforrások megléte szegénységhez vezethet?
    A természeti erőforrásokból származó hatalmas jövedelmek gyengítik a politikai fegyelmet (gyakoribb a korrupció, a megvesztegetés és az állami pénzek hűtlen kezelése). Az e természeti erőforrások bérbeadásából származó bevételek miatt sokkal kevesebb adóra van szükség. Amikor a természeti erőforrásokban gazdag országok nem vetnek ki sok adót, ezzel azt erősítik a polgárokban, hogy nem kell figyelni, hogyan használja fel az állam az adókat.
  • …az 1980-as években a nemzetközi pénzintézetek úgy döntöttek, „kondicionálással” kényszerítik a fejlődő országok kormányait, hogy meghozzák a szükséges reformokat?
    A többségi világ országai csak úgy kaphattak pénzt a fejlesztési együttműködésre, ha megígérték, hogy változtatnak gazdaságpolitikájukon. Ez nem bizonyult eredményesnek, mert például Kenya úgy kapott pénzt a Világbanktól, hogy cserébe ugyanazt a reformot ígérte meg ötször, 15 év alatt. A reformot nem, vagy csak formálisan hajtotta végre, s később elhalasztotta. A legmeglepőbb, hogy a fejlesztési együttműködésre még mindig dől a pénz. Miért? Mert a Világbank hivatalnokai ugyanazt az elvet tartották szem előtt, mint bármelyik kereskedelmi bank dolgozója: minél több hitelt helyez ki, annál jobban szárnyal a karrierje.
  • …a statisztikai adatok tükrében a segélyre „egyre csökkenő hozadék” jellemző?
    Ez azt jelenti, hogy minél több segélyt adsz, az annál kevésbé hatékony: az első millió mindig produktívabb, mint a második. A Nemzetközi Fejlesztési Központ kutatásainak becslése szerint, ha a fejlesztési együttműködés eléri a célország GDP-jének 16%-át, többé már nem hatékony. Afrikában a fejlesztési együttműködés által biztosított finanszírozás már a G8-ak gleneagles-i csúcstalálkozója előtt megközelítette ezt az arányt. 2005 júniusában Gleneagles-ben a legbefolyásosabb országok ígéretet tettek rá, hogy megduplázzák az Afrikának nyújtandó fejlesztési együttműködés összegét.
  • …a civil társadalom hogyan tudja úgy befolyásolni a nemzetközi nagyvállalatokat, hogy stratégiájukkal a fejlesztést támogassák?
    A civil szervezetek nyomására a De Beerst (a legnagyobb gyémántkitermelő céget) sikerült meggyőzni arról, hogy tanúsítvánnyal lássa el gyémántjait (ez a Kimberley-féle gyémánthitelesítési eljárás). Bebizonyosodott, hogy ha szemet hunynak e probléma fölött (a gyémántért kapott pénzt a többségi világ sok országában polgárháborúk finanszírozására fordították), az komoly következményekkel jár: ha a véres gyémánt fogalma bevésődik a vevők tudatába, a gyémántárak drasztikusan csökkenni fognak.
  • …a 90-es évek közepén, egy közvélemény-kutatás feltárta, hogy Ugandában a Pénzügyminisztérium által az általános iskolák részére kijelölt állami pénzeknek (a tanárok fizetésén kívül) csak a 20%-a jutott el ténylegesen az iskolákhoz?
    Ezután a pénzügyminiszter, Emmanuel Tumusiime-Mutebile úgy döntött, hogy változtat ezen a helyzeten és egy új megközelítést alkalmaz. Valahányszor a Pénzügyminisztérium pénzt utalt át egy iskolának, az erről szóló jelentést elküldték a helyi médiának és az iskolának is, amelyben a konkrét összeg is szerepelt. Amikor három év múlva megismételték a kimutatást, a célba jutott összeg 20%-ról 90%-ra nőtt.
  • … mi volt az új nigériai pénzügyminiszter-asszony, Ngozi Okonjo-Iweala egyik első döntése 2003-ban?
    Hogy havonta újságokban publikálja a különböző régióknak juttatott állami pénzek pontos összegéről szóló jelentéseket. A jelentések eladott példányszáma mindig az első napon a legmagasabb – az emberek tudni akarják, hová megy a pénzük. Az emberek reakciói, illetve a miniszter asszonyt ért halálos fenyegetések bizonyították, hogy jó úton halad.
  • … mi történt 1978-ban egy Hsziaogang nevű kis faluban, An-csuej tartományban, a kínai rizstermesztő vidék szívében?
    Húsz család titkos gyűlést tartott. A falusiak szegények voltak és elkeseredettek. A szövetkezeti rendszer, amelyet a kínai kommunisták hoztak létre az egész országban, az élelmiszer-termelési válsághoz vezetett. Ebben a rendszerben mindenkinek művelnie kellett a földet, és mindenki egyenlő arányban osztozott a hasznon. Aki keményen dolgozott, ugyanannyi terményt kapott, mint aki semmit nem csinált, s emiatt aztán nem sokan akartak dolgozni. Hsziaogang falu lakói úgy döntöttek, hogy elosztják maguk között a földet, és mindenki megtarthatja a maga által művelt területen keletkező fölösleget. A megállapodást titokban tartották, hogy a kommunista hatóságok ne szerezzenek róla tudomást. A falu rizstermelése felvirágzott. Az eredmények nem maradhattak sokáig titokban. A szomszédos falvak is tudni akarták, a hsziaogangiaknak hogyan sikerült így megnövelniük a terméseredményeket. Hamarosan mások is követni kezdték a példájukat.
  • …hogyan lehet kiküszöbölni a szegény országok vállalkozásainak fejlődését akadályozó tényezőket?
    Simeon Djankov és a Világbankál dolgozó kollégái rájöttek, hogy azokban az országokban, ahol a vállalkozások rosszul működtek, az embereknek számos bürokratikus korlátozást kellett leküzdeniük, emiatt aztán megnőtt a korrupció és a feketegazdaság aránya. Azokban az országokban sem virágzottak a vállalkozások, ahol a hitel-visszafizetéseket és a szerződések teljesítését nem kellőképpen ellenőrizték, emiatt nehézségekbe ütközött az ingatlanok nyilvántartása, és a csődbe ment üzleti partneren nem nagyon lehet behajtani a követeléseket. Maputóban 153 napig tart egy cégalapítás, Torontóban ez mindössze két napot igényel. Abujiban egy ingatlan bejegyzéséhez 21 különböző lépés szükséges, Helsinkiben csak 3. Amikor egy adós fizetésképtelenné válik és csődöt jelent, Bombayben a hitelezők minden egyes dollárjuk után 13 centet kapnak vissza, Tokióban több mint 90 centet. Djankov felmérése ráirányította a figyelmet a cégalapítás feltételeire a különböző országokban. Djankov minden évben jelentést ad ki arról, hogy mely országok fejlődtek e tekintetben, és melyek nem. Ezek a jelentések bárki számára hozzáférhetőek, és befolyásolhatják, hogy egy állam mennyire vonzó a tőkebefektetők számára.
  • …mennyi hitelt fizettek vissza a Grameen Bankban, amelyet azért hoztak létre, hogy hitelt nyújtson a legszegényebb embereknek Bangladesben?
    A hitelek több mint 98%-át visszafizették, ami azt jelenti, hogy a szegények újból és újból hitelt vehetnek fel a Grameen Banktól. A Grameen Banknak 7,58 millió hitelügyfele van, és megalapítása óta 7,4 milliárd dollárnyi hitelt folyósított. Minden azzal kezdődött, amikor Dr. Muhammad Yunus közgazdászprofesszor 1976-ban Bangladesbe látogatott és bejárta a vidéket. Körútja során találkozott Szufijával, egy nagyon szegény asszonnyal, aki nagy küzdelmek árán bambuszszékek készítéséből próbálta eltartani a családját. Szufija csapdában volt. Naponta 20 centet kellett kölcsönkérnie, hogy alapanyagot vásároljon, a bank viszont nem adott neki hitelt, mivel nem volt meg a szükséges fedezete, és a hitelösszeg is túl alacsony lett volna. Szufijának emiatt uzsorásoktól kellett kölcsönkérnie, nagyon magas kamatra. Így napi 12 óra munkával mindössze 2 centnyi profitot tudott termelni. Szufija szomszédai is ugyanezzel a nehézséggel küzdöttek. A professzor elővette a pénztárcáját, és összesen 27 dollárt adott kölcsön Szufijának és 41 szomszédjának. Meglepő módon mindent idejében visszafizettek. A közhiedelemmel ellentétben a szegényeknek lehetett úgy kölcsönözni, hogy a pénz mind visszatérüljön. 35 évvel később ugyanez a professzor Nobel-díjat kapott.