Civil társadalom

Neonacionalizmus a posztkommunista országokban

Forrás

A nacionalizmus egyfajta rejtett, destruktív áramlatként értelmezhető, valami olyasmiként, ami korábban tiltott volt és ezért nem üthette fel a fejét a volt kommunista országokban, nem úgy, mint ma. A nacionalizmust a civil társadalom egyik ellenségének tekintik. A korábban totalitárius, később autoriter volt Szovjetunió országaiban ez egy reakció a „szocialista internacionalizmus” nevében erőszakkal kikényszerített integrációra és centralizmusra. Az 1989-es forradalmak legfőbb eszméje és célkitűzése az volt, hogy visszaállítsák a volt szocialista országokat a többi európai nemzet szerves politikai fejlődésének pályájára, amelyben a civil társadalom természetes módon jelen van. A nacionalizmus erős hangsúlyozása azonban gyakran a civil társadalom ellen hat, amelyet a nemzet és a nemzeti érzés ellenségének, gyakran külföldi ügynöknek tekintenek (még a helyi civilszervezeteket és kezdeményezéseket is). Ez a fejlemény világosan tapasztalható Oroszországban, de más volt szocialista országokban is.

Megjegyzés: A neonacionalizmus, azaz a nacionalizmus újjáéledése a kommunizmus bukása után nem ugyanaz, mint a neonácizmus.