Fejlesztés

Ez a modul a világ fejlődéséről és fejlesztéséről szól, s kifejti, mindez hogyan hat ránk.

A humanitárius válságtól a fejlődésig

Hol húzódik a határ?

Hány ember van olyan helyzetben, hogy feltétlenül segélyre van szüksége?
Helyes válasz: A világ szegényeinek csak egy kis hányada.
A világ szegényei közül csak egy elenyésző hányadnak van szüksége segélyre. Olyan embereknek, akik például fogyatékkal élnek, idősek vagy gyerekek, árvák, illetve valamilyen emberi vagy természeti katasztrófa áldozatai. Ezek az emberek nem tudnak magukon segíteni, valóban segélyre van szükségük. De a segítségre szoruló emberek többsége nem akut problémával küzd. Ha úgy bánunk velük, mintha segélyre szorulnának, többet ártunk nekik – és magunknak is –, mint amennyit használunk. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne szükségük segítségre, hanem azt, hogy a segítség megfelelő formája számukra a rehabilitáció vagy a fejlesztés. Ennek a fajta segítségnek is része lehet a pénzügyi támogatás, a segély, de ezt aktív részvételhez kell kötni. Más szóval nem csupán az emberekért, hanem velük együtt kell cselekedni: nem úgy, hogy mindent megcsinálunk helyettük, hanem úgy, hogy mindenbe bevonjuk őket – a tervezéstől a megvalósításon át a kiértékelésig. Az ilyen hozzáállás lélektanilag is célravezetőbb, mert nem az az üzenete, hogy a segítők felsőbbrendűek, a kedvezményezettek pedig alacsonyabb rendűek.
Források
Forrás: Corbett, Steve– Fikkert, Brian 2009: When Helping Hurts. Moody Publishers, Chicago.
Elküld

Ennek ellenére a legtöbb szervezet a segélyezésre koncentrál. Miért?

  1. Anyagi szempontból határozzák meg a szegénységet – szerintük a pénzügyi és dologi források jelentik a megoldást a szegénység problémájára.
  2. Ez könnyebb és gyorsabb, mint a fejlesztés – könnyebb élelmiszert ledobni egy repülőgépről, mint hosszú távú kapcsolatokat kialakítani.
  3. Ehhez könnyebb pénzügyi támogatókat találni – az adományozók jobban szeretnek olyan jelentéseket hallani, hogy „Ma több ezer embernek adtunk enni”, mint azt, hogy „Ma több tucat emberrel beszélgettünk és kapcsolatokat építettünk.”

Igaz ugyan, hogy kapcsolatokat építeni és együtt dolgozni a szegényekkel egy sokkal hosszabb folyamat, mégis több értelme van, mert ez hosszú távú hatást gyakorol az emberekre.

A segítségnyújtás a legtöbbször azért ér el a kívánttal épp ellentétes hatást, mert nem tudunk különbséget tenni a háromfajta intervenció között. A gazdag országok egyik leggyakoribb hibája az, hogy segélyt adnak, pedig a rehabilitáció vagy a fejlesztés sokkal megfelelőbb intervenció lenne.

Előző Következő