Fejlesztés

Ha megtanulunk halászni, az még nem elég
Hogyan (ne) fejlesszünk

A fejlesztés célja nem az, hogy világszerte minden szegény érje el mondjuk az Amerikai Egyesült Államok középosztályának életszínvonalát, amelyet nagy válási arány, gyakori drogfüggőség és mentális betegségek jellemeznek. A cél a lehetőségek elérhetővé tétele, az élethez szükséges biztonságos környezet megteremtése, valamint az emberek képessé tétele arra, hogy kiálljanak a jogaikért. A mi megközelítésünknek azonban nem arról kell szólnia, hogy megmondjuk, mire van szükségük a szegényeknek, hanem arról, hogy kérdéseket tegyünk fel és megpróbáljuk megérteni a helyzetet és a kontextust – azt, hogyan működik a közösség, nyitottan a különböző lehetőségekre (ahogy a kutatók). Nem szabad előre kialakítanunk a programot vagy a tervet (mint a tervezők). Az is fontos, hogy ne húzzuk rá a saját kulturális hátterünket egy olyan kontextusra, amelyről nem sokat tudunk.

A fejlesztési együttműködés történetében 3 alapvető megközelítést figyelhetünk meg:

• Jótékonyságalapú megközelítés.
• Szükségletalapú megközelítés.
• Jogalapú megközelítés.

A fejlesztés jótékonysági megközelítése a legrégibb megközelítés, ám az emberek több évtizednyi jótékonykodás után rájöttek, hogy ez nem hoz fejlődést (ennek ellenére egyes szervezetek még mindig ezt alkalmazzák). A második a szükségletalapú megközelítés, de ennek is megvannak a korlátai. A fejlesztés legújabb megközelítése a jogalapú, amely megpróbálja megtanítani a szegényeknek (különösen a legszegényebbeknek), hogy kezükbe vegyék saját fejlődésüket.